Fogorvosnál, gyökérkezelés, úgy kb a 8. kör, enyhén szólva problémás fog, nem is ennél a dokinál kezdtem vele a karrieremet de ő juttatott a csúcsra. Tudtommal már a finisben vagyunk, jó ideje lubickolok a gyönyörben, megy a reszelés, az állkapcsomig hatoló döfködéseket épphogy csak ki tudtam élvezni, amikor megszólal a doktornő:
- Akkor most beteszek egy 20-as „poén”-t.
- ??? (Az k*rva nagy poénnak hangzik! –röhögök némán, kínomban.)
De nem, kiderült, hogy tényleg jól hallottam, mivel még párszor elhangzott. Elég poénos kedvében volt a doki… (Most meg is néztem neten és komolyan gondolták ezt a nevet adni.) Ja, előtte arról beszélgettek, hogy a kollegája jobban szereti a patkányfarkat, mint ő… (Megnéztem, igen, van ilyen reszelő!)
- Bemegyek Szprédersszel is.
- ??? (Na neee, még ő is?… Gondolja, hogy nekem bejön? Neki is ilyen k*rva jó a humora? Eddig is egyre erőltetettebb viccei voltak a dokinak, már bőven elértük a gyökércsúcsot...)
Hát nekem is vannak fájdalmas poénjaim, de ez a Szprédersz…. A másik, a Williams már megvolt a múltkor, jó nagy adag Williams lett belémtömve, több menet is volt. De attól már egyből azt kell gondolni, hogy mindenre kapható vagyok?!
- Még egy poént elhelyezek.
- Mi ez b*zmeg, humorfesztivál?!
Aztán még volt egy kihagyhatatlan poén, már számítottam rá a 3 csatorna miatt (fogja a fogam az összes létező humorcsatornát), de azért meg tudott lepni, csavart egyet a poénon...
Na, amikor végre kipoénkodta magát és látta, hogy örülök, hogy kimulatta magát végre és abszolút nem tapsolom vissza, azért még belökte a slusszpoént: hétfőn mehetek vissza…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.