Amikor a homoszexualitás mellett kiállunk heteroszexuálisként, elsősorban nem szexuális kérdések miatt tesszük, még csak nem is azért, mert sok meleg ismerősünk lenne, hanem az alapvető emberi szabadságjogok védelmében. Tőlem lehet bi-, tri- vagy pánszexuális is, letojom, csak lehessen szabadon. (És lehet, hogy ez 2013-ban új információnak számít valakinek: nem fertőző kór. ) Ahogy lehessen bárki bármilyen vallású és bőrszínű is. Nyugodt lélekkel, félelem nélkül. Erről szól a melegek "hype"-olása. És bárcsak ott tartanánk már, hogy az ezzel ellentétesen "gondolkodók" lennének az esélytelen kisebbség. Örömmel konstatálnám, hogy élnek a hülyeséget szólás jogával. Csak sajnos még nem tartunk ott. Az, hogy erkölcstan könyvekben azt mossák a gyerekeink agyába, hogy a homoszexualitás (vagy bármilyen identitás, amit valaki sajátjának érez) egy halálos bűn, az a valódi bűn.

Mindent lehet gondolni amúgy, bármiről bármilyen véleménye lehet bárkinek. Csak ne akarják korlátozni a másikat. Ez az egyetlen gond. Én is ismerek sok embert, aki bár nehezen szembesül a homoszexualitás tényével de mégsem homofób. Egyszerűen nem foglalkozik vele, tudomásul veszi  és talál magának más témát, ami érdekli. De kirekesztésre nevelni egy generációt, erkölcs címszóval, iskolákban, az azért más...

Eleve hogy lehet a keresztény egyház szerint BÁRMI is halálos bűn? Nem olvasták tán az Újszövetséget?... Vagy az általuk hirdetett megváltás -mely személyválogatás nélküli, hiszen Isten a szeretet- mégsem akkora garancia? Az más kérdés, hogy megbánja-e az illető a bűnt vagy sem, itt most a definícióról beszélek. Ha van halálos, azaz megbocsáthatatlan bűn (márpedig a bocsánatos bűn ellentéteként nevezi az egyház), akkor a megváltás hazugság. Hiszen hiába bánom meg a bűnt, ha az megbocsáthatatlan és halálos. Akkor a krisztusi tanok: kuka.

Sokszor úgy érzem, hogy egyre kevesebb energiám van beszűkült gondolkodású és látásmódú emberekkel vitatkozni. Egyre jobban megválogatom, kivel beszélgetek, mert nekem is csak egy életem van, és lehetőleg minél több jó dologgal szeretném megtölteni, meddő viták helyett. Én megteszem, amit csak tudok, hogy egy számomra jobb világban élhessünk. Igyekszem megteremteni ezt magam köré és aki ezt rombolja, attól elhatárolódni. (Ennél sokkal többet nem tudom, hogy lehet-e tenni.) Talán előbb-utóbb egyre többen érzik majd így és lassan de biztosan kiszorul a kirekesztő hozzáállás, nyilván nem egy generáció alatt. De az internetnek van azért jó hatása is, mert a mostani fiatalok sokkal többet tudhatnak meg a világról, mint amit a szüleik, a tanáraik vagy a rendszer beléjük tol, más nézőpontokkal is könnyebben találkoznak, többet láthatnak, jobban el tudnak vonatkoztatni az ideológiáktól, mert többet tapasztalnak a sokszínűségből. A többi már csak rajtuk múlik, hogy ezt a lehetőséget használják-e és mire. Én próbálok bízni.

És szerintem egyébként pont ezért "tombolnak" a mostani fiatalok. Mert ők már sokkal jobban szembesülnek azzal, hogy mennyire egészségtelenül, képmutatóan és korruptan működik a világ jelenleg. Az ebből fakadó frusztrációjukat fejezik ki piálással, kurválkodással, tombolással. Ezek mind a trauma jelei és tünetei. A mostani fiatalok (de már az 1-2-vel ezelőtti generációk is) mélyen traumatizálva vannak. Ennek semmi köze a liberalizmushoz vagy a homoszexualitáshoz vagy bármihez. A bűnbakkeresés mindig egyszerűbb, mint a társadalomnak magába néznie, hogy mit tett és tesz a következő nemzedékekért. Mert igen szarul állunk... Egyelőre úgy fest, hogy a gyerekeinknek ivóvize meg kajája sem lesz már, nemhogy ideológiai problémái. És ez is a mi felelősségünk. Milyen erkölcsről beszélünk, amikor elfogyasztjuk a gyerekeink elől az utolsó forrásokat? Milyen vallásról, amikor elvesszük a hitüket mindenben? Amikor azt látják nap mint nap, hogy az életnek nincs értelme, mert csak az éhbérért való gürizésről szól és a család az csak egy villámhárító de valódi érzelmi stabilitást nem tud számára nyújtani? (Tisztelet a kivételnek.) Milyen erkölcstanról beszélünk, amikor a fiatalok sokszor sokkal tisztábban és élesebben látják a problémákat? Persze, el lehet őket tompítani termékek imádatával, különböző függőségekbe hajszolással. Hogy ne lázadjanak mégjobban, hogy kussoljanak, hogy ne csináljanak forradalmat. Mert mi már köszönjük, belekényelmesedtünk a szarba. Meg a felelősséget sem szívesen vállalnánk, hogy belenézzünk a szemükbe és azt mondjuk, hogy igazatok van, hogy a világban a dolgok nincsenek jól és ti majd jobban csináljátok és mi mindent megteszünk, hogy ebben támogassunk titeket. Nem, egyszerűbb a tüneteket elnyomni. Frusztráltak? Tompítsuk őket! Nem elég? Akkor törjük is meg őket! Majd megtanulják, hogy ne ugráljanak! Hogy belesimuljanak a saját rövidtávú gondolkodásunknak kényelmes ideológiákba. A következményeket majd úgyis ők viselik, majd megisszák a levét ők! Hát nehogymár nekünk kelljen változni és fejlődni! Nonszensz!...

Erkölcstan és kötelező hittan... Remélem, hogy nem sokáig fog ezt sikerülni erőltetni. Ha ezt ateizmusnak meg liberalizmusnak hívják, hogy ezt gondolom, akkor legyen az, tőlem hívhatják töltött káposztológiának is, teljesen lényegtelenek a címkék, mert a funkciójuk ugyanaz. Amit meg én nem óhajtok szolgálni. És szerencsére egyre többen vagyunk így. Vigyázzatok, mert egyszercsak világuralomra törünk és óriási farmokon fogjuk önfenntartóan és környezetbarát módon tenyészteni a buzikat! :D (Idióták...)