Átléptél felettem
S én hiába nem feledtem azt a pár
Napot, órát vagy tán csak percet,
Amikor magadat végre nem rejted
Nem félsz a hidegtől, ha kitakarnak éjjel
Nem látod az éjszakát sem tán vaksötétnek
S nekem sem kell kerülnöm, hogy szemedbe nézzek
Nem kell szégyellnem magam előtt téged,
A képet, amit mutatsz
A gyáva kiskapukat
Az olcsó megoldásokat
A gyerekes bújócskázásokat.
Csak feküdtem mozdulatlan
Önként kiszolgáltatottan
S te rossz álomba riadtan
Önvédelemre keltél.
Nem, nem tapostál belém...
Csak átléptél felettem.
Hazugkönnyedén és álönfeledten
Nem koszolva be magad, sem engem
Tisztán s egyszerűen átléptél felettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.