Miután már lényegében elköltöztem az albérletből, még volt egy utolsó köröm, kidobálni a szemeteket, takarítani kicsit, szóval afterpartizni visszatértem, hogy semmiképp ne legyen hiányérzetem.
Takarítgatás végén lehordtam az összes ganét, megyek le a kukához, kezemben pár üres boros üveggel. Jön szembe a szomszéd (akivel egyébként sosem beszéltünk):
- Azt hittem, tegnap elköltöztél!
Én erre egyrészt meglepődtem, hogy honnan tudja, másrészt azt akartam válaszolni, hogy már csak pár dolgot kidobni meg takarítani jöttem, de gondoltam, tömörebb leszek és ezt mondtam neki:
- Ez egy utolsó szemét!
(Csapzottan, kezemben a boros üvegekkel…)
Mást nem kérdezett, csak sok sikert kívánt.
Itt közbeékelnék egy kis kitérőt:
DIY: Öltözzön farsangra őrült, kukázós nőnek Ön is!
Hozzávalók: 1 db vidám, fiatalos banyatank, beleágyazva 1 db bazsalikomültetvény, körbepakolva apróságokkal, 1 db műanyag kutyagallér (amit pl. műtét után tesznek a kisállatokra) illetve Lady Gaga szokta még hordani, 1 db Spar Budget vodka (háttöö, azt én krémkészítéskor használom az eszközök pucolásánál, a desztvizet így is otthagytam, jó?!) Valamint 2 db szatyor, lehetőleg Beretta márkájú és egy válltáska. Öltözéknek szakadt farmer és téli tollkabát, lévén 18 fok és verőfényes napsütés. Ennek megfelelő csapzott frizura és maszatos arc (otthon vettem csak észre) kell még a tökéletes összhatáshoz.
Na, ÍGY indultam el, útközben persze sört venni azért még kell, mert már most érzem, hogy ha megérkezem, szükségem lesz rá… A boltnál dőlnék be az ajtón a cuccokkal, oké, húzni, hát én máshogy emlékeztem, így egy kicsit érdekesebb. Előpakolom a visszaváltandó üvegeket (igen, azt is elcibáltam odáig), ez már önmagában egy élmény, amikor kiderül, hogy borkóstolást tartanak, hát rajtam ne múljon!
Állok a zebránál, mellettem szóváltás, egy erőszakos kéregető zaklat egy nőt, mire az sírva kifakad:
- Ma halt meg az apám!
Kéregető jobbra el, Szilvi balról, beúszva:
- Kér egy sört?
Rámnéz szegény nő, ahogy ott állok a bazsalikomtankkal, izzadva, kócosan, maszatosan (mint utólag kiderült), látom, hogy kiül az arcára, hogy „úristen, még egy elmebeteg!”
- Ööö, elnézést, viszlát…
Ezek után bementem a Mammutba, mert anyám nyilván kitalálta, hogy sürgősen kell a Media Markt-ból neki valami és nekem úgyis baromira útba esik…
Mélyen elgondolkodva, ugye még mindig ezzel a megjelenéssel, az infopultnál:
- Elnézést, hol találom a Media Markt-t, Markt-ot? (Na, már itt szétkapcsoltak nekem…)
- A -1-ediken.
- Köszönöm! És hogyan jutok alacsonyabb szintre?
- (??? Ennél?)
Kedves hölgy volt, elirányított.
A hévmegállóban is elbeszélgettem két részeggel.
- Miért van a növényeden szájkosár? (?!)
Némi felháborodással a hangomban felvilágosítottam:
- Bazsalikom a neve és ez nem szájkosár, ez akkor kell, ha beteg!
A héven ülve pedig elkezdtem gyanús joghurt illatot érezni a bőr táskámból… Ó, igen, az egész… Hát ekkor már volt egy pár építő jellegű javaslatom a jóistennek, hogy mivel töltse a szabadidejét inkább… Azon csodálkozom, hogy egyáltalán hazaértem.
Úgyhogy most leültem a gép elé és megbontottam egy sört, ami szerencsére egyáltalán nem rázódott fel a kalandos út során és nem borítottam be vele az egész ölemet...
Azt hiszem, kezdek olyan lenni, hogy már messziről megismer az is, aki még sosem látott…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.