Rengeteget változtam, minden szinten. Más a kisugárzásom, viselkedésem, hozzáállásom, gondolkodásmódom, energiaszintem, testtartásom, arcom, mindenem.
A személyiségem magja ugyanaz. Viszont a héj, a burok, amit köré építettem sok év alatt, betonból, jó keményre, azt le kellett zúzni. A keménysége miatt drasztikus módszerek kellettek és fájdalmas tapasztalatok, nehéz leckék. Tűzbe is kellett tenni, hogy formálhatóvá puhuljak. De ha nem vállaltam volna a lángokat, akkor egy darabig növeszthettem volna magamra még a dolgokat, aztán előbb-utóbb a saját súlyomnál fogva lezuhantam volna és összetörtem volna, végleg. De ahogy bontottam, egyre könnyebb volt, egyre jobban ment. Utána újraépítettem a burkot de egész másmilyet, finomabb, formálhatóbb, tisztább rétegeket. Ezen dolgozom. Minden nap oda kell rá figyelni és formálni kell, különben könnyen elkezd újra megkeményedni. Kár lenne veszni hagyni ennyi melót.
Ha barátom vagy és azt látod, hogy visszacsúsznék, kérlek, ahogy Radnóti írta:
”Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.