Ismerjük a mesét a tücsökről és a hangyáról? Nem-nem, csak azt hisszük, hogy ismerjük! Mert a mese nem arról szól ám, amit bemagyaráztak nekünk kiskorunkban... Hanem bizony arról, hogy a tücsök egész nyáron INGYEN tette a dolgát, amire hivatott és a természet eltartotta. Télen viszont már a hangyákra szorult VOLNA, akiknek egész nyáron kikapcsolódást nyújtott, amikor azok megfáradtak a munkában. És télen, amikor már kénytelen kérni, mert az éhenhalás szélén van, mit mond a példamutató, dolgos, jómunkásember hangya? Hogy dögölj éhen, te kis nyomi!
És velünk bekajáltatják már kiskorunkban, hogy a hangya a jófiú, akiről példát kell venni... Holott a mese pont az ellenkezőjéről szól. Így tanítják meg nekünk az empátiát, a szociális érzékenységet, a toleranciát.
És velünk bekajáltatják már kiskorunkban, hogy a hangya a jófiú, akiről példát kell venni... Holott a mese pont az ellenkezőjéről szól. Így tanítják meg nekünk az empátiát, a szociális érzékenységet, a toleranciát.
Mit csinált a tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a hangya:
éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.
“Búzát? – szólt a hangya sógor. -
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?”
“Mit csináltam? Kérem szépen
muzsikáltam – szólt szerényen
tücsök mester. – Aki kérte,
nótát húztam a fülébe.”
“Nótát húztál, ebugatta?
Nohát akkor – szólt a hangya -
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.