Nem az a valami, ha nem baszom fel magam, hanem ha észreveszem, amikor kezdem magam felbaszni és meg tudom kérdezni magamtól, hogy tényleg ezt akarom-e.
- Igen, mert amúgy is feszült vagyok és le akarom vezetni. Akkor hajrá, hadd szóljon!
- Nem, mert csak felesleges feszültséget generálok magamnak. Akkor ha már ilyen szépen elgondolkodtam, akár abba is hagyhatom az idiótáskodást.
Én nem az értelmetlen önfegyelemben hiszek, hanem az értelmes önfigyelemben. (Mindkettőt próbáltam, az előbbi elég csúnya frusztrációhoz vezetett, az utóbbi meg fejlődéshez.)
Amúgy meg zenét kell hallgatni agybaj ellen. :)
Tetten érni magamat, talán ez lehet a tudatos létezés első lépése.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.