Szilvórium

"- Te is észrevetted -kérdezte egyszer Sziddhárta-, te is megtanultad a folyótól azt a titkot: hogy az idő nem létezik?
Vászudéva arca mosolyogva felragyogott.
- Igen, Sziddhárta -bólintott-, azt hiszem, arra gondolsz: hogy a folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a vízesésnél, a révnél, a duzzasztógátnál, a tengerben, fenn a hegyekben, egyszerre mindenütt, s hogy számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát. Erre gondolsz?
- Erre -mondta Sziddhárta. - És amikor ezt megtanultam, végigtekintettem az életemen, folyó volt az is, és Sziddhártát, a kisfiút, meg Sziddhártát, az aggastyánt mindmegannyi árnyék választotta csak el egymástól, valóságos válaszfal nem volt közöttük. Még Sziddhárta korábbi születései sem enyésztek el a múltban, halála, a brahmanhoz való visszatérés sem pihen a jövőben. Semmi sem volt, és semmi sem lesz majd; minden van, mindennek van magja, van jelenléte.
Elragadtatással beszélt Sziddhárta, lelke mélyéig boldoggá tette ez a megvilágosodás. Ó, hát nem úgy van-e, hogy minden szenvedés oka csupáncsak az idő, minden önkínzás, félelem oka: az idő. S lám: máris legyőztünk, máris ártalmatlanná tettünk a világon mindent, ami nehéz, ami ellenséges, mihelyt legyőzzük, mihelyt kiiktatjuk gondolatainkból az időt. Elragadtatva beszélt, Vászudéva pedig sugárzó mosollyal nézett rá, és egyetértően bólintott, hallgatagon bólintott, megsimította Sziddhárta vállát, majd ismét a munkája felé fordult."
(Hermann Hesse: Sziddhárta)

Idő. Miért nincs időnk? Gondolkodni, érezni, repülni, zuhanni, élni, meghalni. Tényleg nincs időnk? Mi a fontosabb ezeknél? A jólét? Mi a jólét? A fizikai jólét és a lelki-szellemi jólét mennyiben fedi egymást? Személyes tapasztalataim alapján nagyon keskeny a közös metszet és sok dolgot meg kell élni hozzá. Például szegénységet. Nem olyat, hogy nincs pénzem új telefonra. Hanem hogy nem tudom, mit eszek holnap. Sziddhárta is végigjárja ezeket az utakat, mire a folyóhoz ér és meglátja a lényeget. Volt gazdag, volt szegény és már egyik sem. Volt fiatal, volt öreg, már egyik sem. Volt egyedül, volt társsal, már egyik sincs. Volt boldog, boldogtalan, már ez sem tényező. Az egyetlen, ami van, az a jelen pillanat, se több, se kevesebb. Ez minden.

Az univerzum megvár. :)