Átkapcsolja az áramköreimet az agyamban. Ha nem jógázom, soros kapcsolással működöm hangulatilag. Ha egyvalami rossz, akkor minden más is rosszabbnak tűnik, elrontja a hangulatomat. Lelkileg és fizikailag is lehúz.
A jóga párhuzamos kapcsolásra állítja át az agyam. Az a dolog továbbra sem olyan, mint szeretném de nem veszi el az energiáimat, mert vagy megoldom vagy ha azt nem tudom, akkor továbblépek. Az érzéseim nem változnak meg, csak az agyam nem destruktívan, hanem konstruktívan kezeli. Hátra tudok lépni egyet és rálátni a problémára, ahelyett hogy az örvényben fuldokolnék. Nem a problémáimat szünteti meg, hanem a tehetetlenség-érzésemet. Felszabadít. Jó mederbe tereli az energiáimat. Visszavisz önmagamhoz. Belső tenger.
De mindezt olyan szinten, hogy nagyon és gyakorlatilag azonnal. Elméletileg azért, mert kiegyensúlyozza a két agyfélteke működését, különösen az egyensúlyi gyakorlatokkal. Elég érdekes megfigyeléseket lehet közben tenni a gondolkodásmódra vonatkozva. Kegyetlenül fejleszti az önreflexiós képességet és az objektivitásra való hajlandóságot. Meg egyáltalán a koncentrációs képességet. Kikapcsol a hétköznapi dolgokból teljesen. Fel lehet jönni levegőért, körülnézni, észrevenni dolgokat, erőt meríteni. Egy dologra kell vigyázni, ha valaki belekezd, akkor többé nincs visszaút.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.