Szilvórium

Miután már lényegében elköltöztem az albérletből, még volt egy utolsó köröm, kidobálni a szemeteket, takarítani kicsit, szóval afterpartizni visszatértem, hogy semmiképp ne legyen hiányérzetem.
Takarítgatás végén lehordtam az összes ganét, megyek le a kukához, kezemben pár üres boros üveggel. Jön szembe a szomszéd (akivel egyébként sosem beszéltünk):
- Azt hittem, tegnap elköltöztél!
Én erre egyrészt meglepődtem, hogy honnan tudja, másrészt azt akartam válaszolni, hogy már csak pár dolgot kidobni meg takarítani jöttem, de gondoltam, tömörebb leszek és ezt mondtam neki:
- Ez egy utolsó szemét!
(Csapzottan, kezemben a boros üvegekkel…)
Mást nem kérdezett, csak sok sikert kívánt.

Itt közbeékelnék egy kis kitérőt:

DIY: Öltözzön farsangra őrült, kukázós nőnek Ön is!

Hozzávalók: 1 db vidám, fiatalos banyatank, beleágyazva 1 db bazsalikomültetvény, körbepakolva apróságokkal, 1 db műanyag kutyagallér (amit pl. műtét után tesznek a kisállatokra) illetve Lady Gaga szokta még hordani, 1 db Spar Budget vodka (háttöö, azt én krémkészítéskor használom az eszközök pucolásánál, a desztvizet így is otthagytam, jó?!) Valamint 2 db szatyor, lehetőleg Beretta márkájú és egy válltáska. Öltözéknek szakadt farmer és téli tollkabát, lévén 18 fok és verőfényes napsütés. Ennek megfelelő csapzott frizura és maszatos arc (otthon vettem csak észre) kell még a tökéletes összhatáshoz.

Na, ÍGY indultam el, útközben persze sört venni azért még kell, mert már most érzem, hogy ha megérkezem, szükségem lesz rá… A boltnál dőlnék be az ajtón a cuccokkal, oké, húzni, hát én máshogy emlékeztem, így egy kicsit érdekesebb. Előpakolom a visszaváltandó üvegeket (igen, azt is elcibáltam odáig), ez már önmagában egy élmény, amikor kiderül, hogy borkóstolást tartanak, hát rajtam ne múljon!

Állok a zebránál, mellettem szóváltás, egy erőszakos kéregető zaklat egy nőt, mire az sírva kifakad:
- Ma halt meg az apám!
Kéregető jobbra el, Szilvi balról, beúszva:
- Kér egy sört?
Rámnéz szegény nő, ahogy ott állok a bazsalikomtankkal, izzadva, kócosan, maszatosan (mint utólag kiderült), látom, hogy kiül az arcára, hogy „úristen, még egy elmebeteg!”
- Ööö, elnézést, viszlát…

Ezek után bementem a Mammutba, mert anyám nyilván kitalálta, hogy sürgősen kell a Media Markt-ból neki valami és nekem úgyis baromira útba esik…
Mélyen elgondolkodva, ugye még mindig ezzel a megjelenéssel, az infopultnál:
- Elnézést, hol találom a Media Markt-t, Markt-ot? (Na, már itt szétkapcsoltak nekem…)
- A -1-ediken.
- Köszönöm! És hogyan jutok alacsonyabb szintre?
- (??? Ennél?)
Kedves hölgy volt, elirányított.

A hévmegállóban is elbeszélgettem két részeggel.
- Miért van a növényeden szájkosár? (?!)
Némi felháborodással a hangomban felvilágosítottam:
- Bazsalikom a neve és ez nem szájkosár, ez akkor kell, ha beteg!

A héven ülve pedig elkezdtem gyanús joghurt illatot érezni a bőr táskámból… Ó, igen, az egész… Hát ekkor már volt egy pár építő jellegű javaslatom a jóistennek, hogy mivel töltse a szabadidejét inkább… Azon csodálkozom, hogy egyáltalán hazaértem.

Úgyhogy most leültem a gép elé és megbontottam egy sört, ami szerencsére egyáltalán nem rázódott fel a kalandos út során és nem borítottam be vele az egész ölemet...

Azt hiszem, kezdek olyan lenni, hogy már messziről megismer az is, aki még sosem látott…

Jön a bulanap! :D Ma kb hasonló hangulatban ünnepeltek engem az ellátóban... :D (Egy hajléktalan ellátóba járok önkénteskedni, ahol reggeli, ebéd, tea, kávé, mosási és fürdési lehetőség, meleg és jó szó kapható.)

Az egyikük: Csak mi ketten, mi ketten! Ne is törődj ezekkel a zsiványokkal! (Ja, mondja a főzsivány...)
A másikuk: Köszönöm neked, hogy ilyen közvetlen és szép vagy, köszönöm, alig van ilyen, alig! (És megcsókolta a gumikesztyűs kezem. Oké, nem volt túl józan ő sem, hát istenem, már nőnapi hangulatban voltak. :D )

Én vagyok az egyetlen, akinek 30 éves korára esett le, hogy amikor azt mondjuk valamire, hogy "tök" valamilyen, az a "tökéletesen"ből jön, egy egyszerű rövidítés?! Őrület! Köszönöm édesanyámnak, tanáraimnak és barátaimnak, hogy elkísértek ezen az úton.

Szobámat a plafonig zsúfolom most
Múlt időim végtelen kietlenségével,
Beköltözöm a légszomjas időtorlaszok
Tértől távoli, kitartó jelenlétébe.
Nyirkos penésszel lepi be képeim a falakon
Az a reggeli flakon, hogy ne hányj a naptól,
Folyó bor a Dunaparton, összefolyó esték,
Tömény önsajnálat, gyomrot maró tüskék.
Benned az űrtartalom kitölti a gondolatot,
Nem ér tovább a szándékod, mint a karod…
"Gondold meg és igyál"
Örökké a család sem vár
Felbomlik, mint a buborék
S marad, mi volt, a puszta lét…
Reggel, éhgyomorra könnyeket nyelve
Látod, már hiába vagy egyedül
Eldöntöttem rég belül
És gennyedt elv-akarások is
Mondják, hogy kellene de
Nem tudok rád nézni
Még fotón sem,
Édesapám.

Megfulladok, ölelésed emléke úgy szorít

Virágok hullajtják elnemnyílt szirmaik

Névtelen csillag bújik az éj űrjében

Felnemfedezésre váró, kihúnyó fényében

Évek távlatából sötétjére ébred

Kérdésre kéretlen választ remélve

Nézi, jön-e onnan még sok vagy kevés

Hol sosem volt más, csak

Visszatükröződés

Nagyanyám rendszeresen beszélgetett a tévével, sokszor röhögtünk azon, amikor kérdezett valamit és a műsorban szereplők válaszoltak. Ma nekem is sikerült ez a hajléktalan ellátóban.

Asztaltakarítás közben megy a Miami helyszínelők és kérdezi tőlem az Irénke:
- Ez már tiszta?
- TISZTA!! –üvölti a kommandós bácsi a választ, miközben bejutnak egy házba. :D

Törlök tovább, új jelenet, ez már a rendőrségen.

- Elnéztem, ahogy eljár a kórházba és a hajléktalan szállóra önkénteskedni, olyan jó volt és szép, fantasztikus nő!
(Szerényen de elégedetten elmosolyodok, ugyan, nem kell túlozni bár egyébként teljesen igazad van, köszönöm!)
- Hogy ölhette meg a saját férje?
(Ööö…)

Ezután egyetlen mozdulattal kettétörtem egy műanyag lapátot.

Olyan pontos vagyok, hogy hozzám órát lehetne állítani. Napórát.

(Mire lemegy a nap, odaérek. Kivéve, ha esti program, mert akkor mire felkel.)

Azon gondolkodtam, hogy ha megtanulnék teleportálni, vajon akkor is elkésnék mindenhonnan? Szerintem igen...

Ha azt mondom, hogy hiszek a véletlenben, akkor tulajdonképpen mégis fenntartom akár annak a lehetőségnek az esetlegességét is, hogy nincsenek véletlenek, nem? Van is, nincs is, egyszerre, nem időben egyszerre, hanem térben. (Ahogy a képen.)
Van, amit a tudat vél. Amit meg nem vél, az véletlen. :)

Mai napi bölcs helyzetjelentés egy 8 éves kisfiútól a választási kampányokkal kapcsolatban, a Csörsz utcában:

Mit jelent az, hogy Összefogás 2014-ben?

(Az apuka válasza se rossz: az csak politika.)

Update: Azóta már szó sincs Összefogásról.
"Módosítják az Összefogás nevét a kampányban – ezt Fodor Gábor mondta az MTV Ma reggel című műsorában a nol.hu cikke szerint. Az indoklás szerint az Együtt 2014 Párt és az Összefogás Párt is megelőzi a balliberális összefogást, a két párt elnevezésének hasonlósága pedig könnyen megtévesztheti a választókat. A politikus arról még nem nyilatkozott, hogy a kormányváltást célzó szövetség milyen új névvel áll a választók elé." Hát, ennyit az összefogásról!

Apróhirdetés a Plus diszkontból:
(Jó rég volt de megőriztem az utókornak az üzenetet.)

Fotó? Díszállat? Lelki ügy? Tanácsadás és segítség. Hívjon fel! Tamás, 20/347-1205