Szilvórium

Anyám meglátogatott.

"Te csak azért szerezted a kutyát is meg engem is, hogy uralkodj rajtunk!" Tapintatosan felvilágosítottam, hogy a tudomány mai állása szerint ő szült engem, nem pedig fordítva bár sokszor úgy érzem, hogy tényleg fordítva van, mivel ő egy 5 éves gyerekhez méltóan tud viselkedni. Pedagógus, biztos szakmai ártalom.

Közvetlenül ezután ki akarta csavarni a kezemből a drazsés zacskót. Kisebb dulakodás után, miközben röhögve visítottam, el tudott marni 3 szemet, amit akció közben jól széttrancsírozott és a tenyeréről nyalt le.
- Milyen szívtelen vagy, hogy itt eszed előttem, mikor én hoztam neked szeretettel és direkt egész úton nem bontottam ki, hogy ne fél zacskóval hozzak neked!
- De anyu, az előbb etted meg a 3/4-edét, amíg én a konyhában voltam!
- De nem az orrod előtt! Hű, de irigy vagy! Én nem így neveltelek! Adjál már!

Este 9-kor kitalálta, hogy csináljunk húslevest.
- Jó, anyu, én csinálok de az csak 11 után lesz kész és múltkor azt mondtad este 10-kor, hogy te ilyenkor már nem tudsz enni.
- Nem, ez csak egy kis húsleves, ezt fogok.
Este 11:
- Jó, hát én már nem várok tovább, lefekszem, ilyenkor már úgysem tudok enni.
Ááááááááááá!

Az előbb meg lecseszett, hogy megettem a kekszet, amit hozott, hogy miért ettem meg, mikor rá van írva, hogy "Jó reggelt!", azt nem este kellett volna megenni.

Most elaludt, úgyhogy tudok egy kicsit felnőtt dolgokkal is foglalkozni.
Ilyen a mi kis családi életünk.

Update:

Felkelt nyávogva, hogy:
- Jaaaaj, isteneeeem, fogat kell mosnom. Azért nem mostam, hogy még egyek.
- De már kész van, akkor egyél.
- Most már nem kívánom. Jó az illata meg éhes vagyok de túl álmos vagyok, hogy egyek.
- De ha úgyis felkelnél, hogy fogat moss, akkor nem mindegy, hogy fogmosás vagy evés miatt kelsz fel?
- Már nem kííívááánom!
- Oké... Akkor én eszek.
- De most itt fogsz enni az orrom előtt?!

Áááááááá! :-D