Szilvórium

- Harmonikus iszonyt ápolok magammal.
- Ez csakugyan.
- De összeszedem magam. Ha mást nem.
- Hagyj engem vagy én hagyom magam!
- Veszendőbe megyek. Elkísérsz?

Újabban nem szeretek kettesben maradni magammal. Anyám már úgyis rég eltiltott tőlem.

Bizonytalan vágyak cselszövése
Céltalan s gyönyörű akarások
Savanyú, állott reggelek
Rohanás és egyre fogyás
Unott bőrök szakadva-letépve
S te igazgatod, szépre rendezed cafataid

Félig üres szobában, félígéretek között, félelemben. A fél karomat adnám érted.

Fogorvosnál, gyökérkezelés, úgy kb a 8. kör, enyhén szólva problémás fog, nem is ennél a dokinál kezdtem vele a karrieremet de ő juttatott a csúcsra. Tudtommal már a finisben vagyunk, jó ideje lubickolok a gyönyörben, megy a reszelés, az állkapcsomig hatoló döfködéseket épphogy csak ki tudtam élvezni, amikor megszólal a doktornő:
- Akkor most beteszek egy 20-as „poén”-t.
- ??? (Az k*rva nagy poénnak hangzik! –röhögök némán, kínomban.)
De nem, kiderült, hogy tényleg jól hallottam, mivel még párszor elhangzott. Elég poénos kedvében volt a doki… (Most meg is néztem neten és komolyan gondolták ezt a nevet adni.) Ja, előtte arról beszélgettek, hogy a kollegája jobban szereti a patkányfarkat, mint ő… (Megnéztem, igen, van ilyen reszelő!)
- Bemegyek Szprédersszel is.
- ??? (Na neee, még ő is?… Gondolja, hogy nekem bejön? Neki is ilyen k*rva jó a humora? Eddig is egyre erőltetettebb viccei voltak a dokinak, már bőven elértük a gyökércsúcsot...)
Hát nekem is vannak fájdalmas poénjaim, de ez a Szprédersz…. A másik, a Williams már megvolt a múltkor, jó nagy adag Williams lett belémtömve, több menet is volt. De attól már egyből azt kell gondolni, hogy mindenre kapható vagyok?!
- Még egy poént elhelyezek.
- Mi ez b*zmeg, humorfesztivál?!
Aztán még volt egy kihagyhatatlan poén, már számítottam rá a 3 csatorna miatt (fogja a fogam az összes létező humorcsatornát), de azért meg tudott lepni, csavart egyet a poénon...
Na, amikor végre kipoénkodta magát és látta, hogy örülök, hogy kimulatta magát végre és abszolút nem tapsolom vissza, azért még belökte a slusszpoént: hétfőn mehetek vissza…

Sokszor van szó a demokráciáról. Talán túl sokszor is. De soha nem érdemben. Mindig csak hivatkozási alapként.

Ajánlom mindenki figyelmébe Arisztotelész Politika címűjéből ezt a kis zanzásítást. Ha odáig eljutna egy átlag „fejlett nyugati” állampolgár, hogy egyszer elolvassa és értelmezi ezt a pár sort, valószínűleg nem itt tartanánk. Pedig elég régóta rendelkezésre álló és hozzáférhető írás. Igaz, az iskolákban szépen elhallgatják az ilyen "felforgató", túl sok kellemetlen kérdést felvető dolgokat de azért ha valakiben megvan az igény, akkor utána tud járni egy kicsit, hogy mi is történt az emberiséggel az elmúlt pár ezer évben és nem feltétlenül kell hülyén meghalnia. A tudás hatalom. De tényleg.

"Ezek közül három a helyes államforma:
- a királyság (basileia), melyben egyetlenegy ember gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat;
- az arisztokrácia, melyben egynél többen ugyan, de azért mégis kevesen szintén a közjó érdekében gyakorolják a legfőbb hatalmat;
- a tulajdonképpeni politeia, vagyis a cenzusra alapított köztársaság; melyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat;
A három helytelen államforma pedig – ez utóbbiak rendre az előbbiek elfajulásai:
- a tyranneia elfajulása a királyságnak, ugyancsak egyetlenegy ember gyakorolja, de nem a közjó érdekében, hanem a saját maga előnyére a legfőbb hatalmat;
- az oligarchia elfajulása az arisztokráciának, ebben egynél többen ugyan, de azért mégis kevesen a saját magánelőnyük érdekében gyakorolják a legfőbb hatalmat;
- a demokrácia elfajulása a politeiának (Arist. Polit. III 4, 7; 5, 1, 2; III, 1, 6; 11, 10; IV, 2, 1), ebben a sokaság, a plebs a saját magánelőnyére gyakorolja azt."

Upsz…

Politeia szó jelentése: polgárság, városi kormányzat. Demokrácia szó jelentése: a nép uralma.
Jó-e a népuralom illetve úgy érezzük, hogy bármit is mi uralunk? Van érdemi beleszólásunk például az adókba és a költségvetésbe?
Ha ebből indulunk ki, akkor eleve akik kitalálták, hogy "csináljunk modern demokráciát!", azok vagy tudatlanok voltak és azt gondolták, hogy ez működhet -kétlem- vagy inkább teljesen nyíltan megnevezték a szándékukat arra vonatkozóan, hogy a társadalomból egy egoista, önző, rettegő csürhét csináljanak -nesze nektek, demokrácia, még azt is hiszitek, hogy az szép és jó, ezzel áltathatjátok magatokat, mert sikeresen elhülyítettünk titeket és elértük, hogy sem időtök, sem energiátok, sem igényetek ne legyen az érdemi dolgokról való gondolkodásra- miközben ezzel is erősítik a valódi államformát, ami az oligarchia. Nálunk Orbán kicsit még a tyranneiát is eljátssza de ő is csak az oligarchák érdekeit képviseli. (Lásd trafik, földtörvény, SZJA módosítások, devizahiteleseket „megsegítő” intézkedések, oktatás, kultúra szétverése, stb.) És mindig mi az ürügy? A nép érdeke és jóléte… Muhhaha.
 
Miért robbant ki ez a Snowden-es megfigyelősdi botrány?
Minden botránynál felmerül bennem, hogy vajon most éppen milyen még nagyobb sz*rkavarásról akarják elterelni a figyelmünket... Ráadásul sajnos sikerrel. Mostanság az élelmiszerpiac kisajátítására (termőföld, vetőmagok, stb) és a vízprivatizációs témákra tippelek, többek között. (A túlnépesedés tempója miatt ez már kezd fontosabbá válni, mint az olaj, a gáz és társai. Már elkerülhetetlen a megújuló energiaforrásokra való áttérés, nem tudják tovább akadályozni.) Miközben mi nevetséges módon a nemlétező személyiségi jogainkért aggódunk, rázva a demokrácia nevű csörgősipkát, addig jót röhögnek rajtunk az óriáscégek vezetői, hogy még mindig nem tudjuk, mit jelent a demokrácia... Gyerekek, itt már régen nem arról van szó, hogy megfigyelnek-e és van-e joguk hozzá, (persze, hogy igen és persze, hogy nem), hanem arról, hogy pár évtizeden belül ki fogja megszabni, hogy mit ehetünk és ihatunk és mit nem és mennyit és hogyan és milyen áron. Mert meg fogják. Már elkezdték. USA-ban, Kanadában és Új-Zélandon már korlátozzák és önkényesen szabályozzák a saját kertben, saját célra való termelést is. Itthon "január 1-je óta kötelező a földhasználatra vonatkozó adatszolgáltatás illetve bejelentés, amelynek célja egységes és követhető nyilvántartás létrehozása. Az erdő művelési ágú területek kivételével minden földterület használatát be kell jelenteni, ha a földterület az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, fásított terület művelési ágban vagy halastóként van nyilvántartva." Merthogy az államnak ehhez is köze van, mint mindenhez. Persze csak a mi érdekünkben, nem másért...
Na, ez a valódi, aktuális veszély. Miért nem ezzel vannak tele a címlapok napi szinten?

Fel kell fognunk, hogy túlnépesedünk és emellett ráadásul túlfogyasztunk. És az, hogy ezzel fel kell hagynunk, az azt jelenti, hogy MA. Nem pár évtizeden belül, akkor már késő. Amíg ezt nem fogjuk fel, addig pontosan ez a demokrácia nevű gusztustalan, képmutató parasztvakítás az, amit érdemlünk. Álomkór. Amitől egyszerre vagyunk levertek, kábultak és agresszívak.
A legszebb, a kedvencem, amikor a pofánkba mondják, hogy "megvédjük a demokráciát!" és az emberek csillogó szemekkel tapsikolnak... A "fejlett" nyugat társadalma még mindig azt hiszi, hogy ez egy pozitív dolog, hogy ez egy szép eszmény. "Megvédjük a demokráciát!". Meg hát, na látod, ezt elhiszem... Talán ez az egyetlen igaz mondat, amit politikustól hallhatunk. Ne örüljünk neki…

Anyám meglátogatott.

"Te csak azért szerezted a kutyát is meg engem is, hogy uralkodj rajtunk!" Tapintatosan felvilágosítottam, hogy a tudomány mai állása szerint ő szült engem, nem pedig fordítva bár sokszor úgy érzem, hogy tényleg fordítva van, mivel ő egy 5 éves gyerekhez méltóan tud viselkedni. Pedagógus, biztos szakmai ártalom.

Közvetlenül ezután ki akarta csavarni a kezemből a drazsés zacskót. Kisebb dulakodás után, miközben röhögve visítottam, el tudott marni 3 szemet, amit akció közben jól széttrancsírozott és a tenyeréről nyalt le.
- Milyen szívtelen vagy, hogy itt eszed előttem, mikor én hoztam neked szeretettel és direkt egész úton nem bontottam ki, hogy ne fél zacskóval hozzak neked!
- De anyu, az előbb etted meg a 3/4-edét, amíg én a konyhában voltam!
- De nem az orrod előtt! Hű, de irigy vagy! Én nem így neveltelek! Adjál már!

Este 9-kor kitalálta, hogy csináljunk húslevest.
- Jó, anyu, én csinálok de az csak 11 után lesz kész és múltkor azt mondtad este 10-kor, hogy te ilyenkor már nem tudsz enni.
- Nem, ez csak egy kis húsleves, ezt fogok.
Este 11:
- Jó, hát én már nem várok tovább, lefekszem, ilyenkor már úgysem tudok enni.
Ááááááááááá!

Az előbb meg lecseszett, hogy megettem a kekszet, amit hozott, hogy miért ettem meg, mikor rá van írva, hogy "Jó reggelt!", azt nem este kellett volna megenni.

Most elaludt, úgyhogy tudok egy kicsit felnőtt dolgokkal is foglalkozni.
Ilyen a mi kis családi életünk.

Update:

Felkelt nyávogva, hogy:
- Jaaaaj, isteneeeem, fogat kell mosnom. Azért nem mostam, hogy még egyek.
- De már kész van, akkor egyél.
- Most már nem kívánom. Jó az illata meg éhes vagyok de túl álmos vagyok, hogy egyek.
- De ha úgyis felkelnél, hogy fogat moss, akkor nem mindegy, hogy fogmosás vagy evés miatt kelsz fel?
- Már nem kííívááánom!
- Oké... Akkor én eszek.
- De most itt fogsz enni az orrom előtt?!

Áááááááá! :-D

A szerelem olyan intenzív érzés, hogy annyira elveszi az eszemet, annyira nem tudok mással foglalkozni, hogy még az egómról is elfeledkezem egy rövid időre és ezáltal megérzem a tökéletes kapcsolódás és összhang csodáját. A rózsaszín felhő valójában nem is a másikról szól, hanem rólam nem. Illetve arról az önmagamról, amire rárakódtak a szerepek, a fájdalmak, a félelmek. Egy kicsit végre kikerülök a saját bűvkörömből, a burkomból, ami lehúz és fojtogat. Szabadnak és boldognak érzem magam. Amint már kezdem megismerni a másikat, egyre inkább elfelejtek rácsodálkozni a külső-belső szépségére, megszokom Őt, azonnal visszakapcsol az egó és máris csorbul az egymáshoz való kapcsolódás, egyre több a félreértés köztünk, ebből adódóan a vita is és konstatálom, hogy lám-lám, elmúlt a szerelem. És idővel új szerelmet keresek, hogy kapcsolódhassak, holott sok esetben „a hiba az Ön készülékében van”. Hogy csak akkor tudok-akarok-merek feloldódni és kapcsolódni, amikor olyan erővel csap rám egy új érzés, hogy elvesztem a kontrollt. Ha kizökkentenek saját magamból. Érzelmileg lesokkolnak. És idővel egyre nagyobb és nagyobb érzelem kell ehhez, ezért egyre ritkábbá válik és végül magányosan, öregen jövök rá, hogy basszus, a Feri lett volna az…

A boldogság titka talán ennyi: képesnek lenni a szépségre és a jóságra újra és újra rácsodálkozni. És a jó hír: ez a képesség fejleszthető. Sosem késő elkezdeni.